Keresés
OK

október

2017. 10. 24. Salamon

Ke Sze Csü Szo Va
2017. 10. 01. (Vasárnap)
1
2017. 10. 02. (Hétfő)
2
2017. 10. 03. (Kedd)
3
2017. 10. 04. (Szerda)
4
2017. 10. 05. (Csütörtök)
5
2017. 10. 06. (Péntek)
6
2017. 10. 07. (Szombat)
7
2017. 10. 08. (Vasárnap)
8
2017. 10. 09. (Hétfő)
9
2017. 10. 10. (Kedd)
10
2017. 10. 11. (Szerda)
11
2017. 10. 12. (Csütörtök)
12
2017. 10. 13. (Péntek)
13
2017. 10. 14. (Szombat)
14
2017. 10. 15. (Vasárnap)
15
2017. 10. 16. (Hétfő)
16
2017. 10. 17. (Kedd)
17
2017. 10. 18. (Szerda)
18
2017. 10. 19. (Csütörtök)
19
2017. 10. 20. (Péntek)
20
2017. 10. 21. (Szombat)
21
2017. 10. 22. (Vasárnap)
22
2017. 10. 23. (Hétfő) 1956-os forradalom
23
2017. 10. 24. (Kedd)
24
2017. 10. 25. (Szerda)
25
2017. 10. 26. (Csütörtök)
26
2017. 10. 27. (Péntek)
27
2017. 10. 28. (Szombat)
28
2017. 10. 29. (Vasárnap)
29
2017. 10. 30. (Hétfő)
30
2017. 10. 31. (Kedd)
31
Tavaszi és nyári programjaink
Tavaszváró túra a Gerecsében
Évnyitó korcsolyázás a befagyott Balatonon 2017
Az FTK a Rovartani Társaságban
Az FTK a Kutatók Éjszakáján
Természettudós társasjáték és Kutatóakadémia
Eötvös Természettudományos Tábor
2016 tavasz és nyár
Allergiás vagy a parlagfűre?
Évnyitó kirándulás

Rákásztábor az erdő mélyén

Közzétette: Soltész-Katona Eszter 2012. 05. 05. 10:18 Olvasottság:3013

Balázs beszámolója a 2012-es rákásztáborról.

Klubunk 15. rákásztáborát április 13-15. között rendeztük meg egy eddig kevésszer látogatott helyen, a kisirtáspusztai Toboz kulcsosháznál. A helyszín elérése két részletben zajlott: egy különítmény autóval hozta a szükséges felszerelést, élelmet stb; a többiek pedig vonattal, távolsági busszal majd gyalog közelítették meg a kulcsosházat.

Nagybörzsönyben a buszról leszállva már sejtettük, hogy naplemente előtt nem érünk a helyszínre – ennek tudatában vágtunk neki a kb. 4 km-es túrának. Kis társaságunk hamar két részre vált: azokra, akik tudták tartani Ubul tempóját, és azokra, akik nem. (Na jó, néha meg-megálltunk és bevártunk mindenkit.) Már rendesen besötétedett, mire megérkeztünk – mégsem késtünk le semmiről, ugyanis az autós csapat is éppen akkor ért oda.

Miután leküzdöttük a ház ajtaján lévő összes lakatot és még a villamos főkapcsolót is megtaláltuk, bepakoltunk az autóból a házba. Ezután szobafoglalás, majd egy rövid eligazítás következett, aztán már munkához is láthattunk: két csoportban, két közeli patakszakaszon kerestünk kövi rákot.

Csatárláncban beálltunk a patakba, és a folyásiránnyal szemben lassú tempóban haladva, fejlámpáinkkal megvilágítottuk a patakmeder minden zegét-zugát. Ha egyikünk megpillantott egy rákot, akkor igyekezett kézzel megfogni azt (esetleg szólt egy nálánál tapasztaltabb résztvevőnek, hogy fogja ki). Sikeres akció esetén feljegyeztük a rák tartózkodási helyének néhány jellemzőjét (becsült vízsebesség, -mélység, mederanyag); méretadatokat vettünk a rákról; megnéztük, milyen ivarú; végül számba vettük az esetleges sérüléseket, élősködőket is. Ezen adatok feldolgozásával következtetni lehet a rákok kedvenc tartózkodási helyeire, a rákállomány egészségi állapotára, az életkor és egészségi állapot közti összefüggésekre.  Szerencsére az első éjszakán mindkét csapat talált rákokat, így lelkesedéssel telve hajthattuk álomra fejünket.

Másnap a patakokat alapos vizsgálat alá vetettük, mert kíváncsiak voltunk, vajon milyen igényei lehetnek e ráknak. Ezért megnéztük, mekkora a patakok vízhozama, milyen víziállatok laknak benne, és milyen mennyiséget tartalmaz egyes oldott anyagokból pl. oxigén, nitrát, ammónium.

A vízhozammérésnél először egy, a patakra merőlegesen fekvő egyenes mentén 10 cm-enként vízmélységet mértünk (ebből mederkeresztmetszetet kaptunk), majd egy felszínen úszó tárgy (alma) segítségével megmértük a víz sebességét is. A víziállatok vizsgálatánál arra törekedtünk, hogy adott idő alatt minél többféle lényt találjunk. Ezután azonosítottuk a zsákmányt; majd az állatok víztisztaság-igénye alapján besoroltuk a patakot egy vízminőség-osztályba (biológiai vízminősítés). Az oldott anyagok mennyiségét titrálásos előkészítés után egy műszerrel: fotométerrel mértük meg (kémiai vízminősítés).

Az esti program ismét rákkeresés volt, amely ezúttal rácsázással egészült ki. A rácsa nem más, mint egy kör alakú keretre rögzített háló, melynek a zsákja igen rövid. Ezt a szerkezetet a vízfenékre helyezzük, és csalétket (jelen esetben halszeletet) rögzítünk a közepére. A megfelelően elhelyezett rácsa teljesen lapos, így ha egy rák megérzi a csali illatát, oda tud mászni (ill. kevésbé szerencsés esetben könnyűszerrel távozhat a szerkezetből). Gyakran szükséges ellenőrizni a rácsát, és amikor rákot látunk benne, hirtelen mozdulattal kiemeljük az eszközt a vízből – ekkor a háló közepe (zsákrésze) bemélyed, a rácsa tál alakot vesz fel, így a rák már nem tud elszökni.

Ezen az éjszakán teljes sikert arattunk, ugyanis nemcsak a csoportok fogtak rákot, de végre – több sikertelen próbálkozás után – a rácsák is jól végezték feladatukat!

Az élménydús éjszaka miatt csak 2 óra körül kerültünk ágyba, ám reggel várt ránk az összepakolás kissé szomorkás, de elkerülhetetlen feladata. Kora délelőtt megjelent a gondnok, átadtunk neki a házat annak rendje és módja szerint, végül a kisvasúttal eljöttünk.

Nagybörzsönyben még volt egy kis időnk a busz indulásáig, amelyet rákkereséssel töltöttünk. A patak ezen szakaszán rákot már nem, csak hatalmas békapetéket láttunk.

A buszra az élményeink felidézésével szálltunk fel – és azzal a gondolattal, hogy jövőre is jövünk rákászni!

A(z) BESZÁMOLÓK rovat összes cikke:

Kora tavaszi odúellenőrzés a Béka-tónál [2015. 04. 01.]

Béka-tavi lepkészet, 2012. október 5. [2012. 11. 08.]

Rákásztábor az erdő mélyén [2012. 05. 05.]

Égitestek megfigyelése [2011. 01. 26.]

Bejelentkezés Regisztráció A Klubról Jelentkezz tagnak! Letöltések Menürendszer Aloldalak listája Támogatók Kijelentkezés Ideart Az oldal 107.127904892 ms alatt készült el. Felhasználó: vendég