Keresés
OK

január

2018. 01. 18. Piroska

Ke Sze Csü Szo Va
2018. 01. 01. (Hétfő) Újév
1
2018. 01. 02. (Kedd)
2
2018. 01. 03. (Szerda)
3
2018. 01. 04. (Csütörtök)
4
2018. 01. 05. (Péntek)
5
2018. 01. 06. (Szombat)
6
2018. 01. 07. (Vasárnap)
7
2018. 01. 08. (Hétfő)
8
2018. 01. 09. (Kedd)
9
2018. 01. 10. (Szerda)
10
2018. 01. 11. (Csütörtök)
11
2018. 01. 12. (Péntek)
12
2018. 01. 13. (Szombat)
13
2018. 01. 14. (Vasárnap)
14
2018. 01. 15. (Hétfő)
15
2018. 01. 16. (Kedd)
16
2018. 01. 17. (Szerda)
17
2018. 01. 18. (Csütörtök)
18
2018. 01. 19. (Péntek)
19
2018. 01. 20. (Szombat)
20
2018. 01. 21. (Vasárnap)
21
2018. 01. 22. (Hétfő)
22
2018. 01. 23. (Kedd)
23
2018. 01. 24. (Szerda)
24
2018. 01. 25. (Csütörtök)
25
2018. 01. 26. (Péntek)
26
2018. 01. 27. (Szombat)
27
2018. 01. 28. (Vasárnap)
28
2018. 01. 29. (Hétfő)
29
2018. 01. 30. (Kedd)
30
2018. 01. 31. (Szerda)
31
Tavaszi és nyári programjaink
Tavaszváró túra a Gerecsében
Évnyitó korcsolyázás a befagyott Balatonon 2017
Az FTK a Rovartani Társaságban
Az FTK a Kutatók Éjszakáján
Természettudós társasjáték és Kutatóakadémia
Eötvös Természettudományos Tábor
2016 tavasz és nyár
Allergiás vagy a parlagfűre?
Évnyitó kirándulás

Rákásztábor az erdő mélyén

Közzétette: Soltész-Katona Eszter 2012. 05. 05. 10:18 Olvasottság:3156

Balázs beszámolója a 2012-es rákásztáborról.

Klubunk 15. rákásztáborát április 13-15. között rendeztük meg egy eddig kevésszer látogatott helyen, a kisirtáspusztai Toboz kulcsosháznál. A helyszín elérése két részletben zajlott: egy különítmény autóval hozta a szükséges felszerelést, élelmet stb; a többiek pedig vonattal, távolsági busszal majd gyalog közelítették meg a kulcsosházat.

Nagybörzsönyben a buszról leszállva már sejtettük, hogy naplemente előtt nem érünk a helyszínre – ennek tudatában vágtunk neki a kb. 4 km-es túrának. Kis társaságunk hamar két részre vált: azokra, akik tudták tartani Ubul tempóját, és azokra, akik nem. (Na jó, néha meg-megálltunk és bevártunk mindenkit.) Már rendesen besötétedett, mire megérkeztünk – mégsem késtünk le semmiről, ugyanis az autós csapat is éppen akkor ért oda.

Miután leküzdöttük a ház ajtaján lévő összes lakatot és még a villamos főkapcsolót is megtaláltuk, bepakoltunk az autóból a házba. Ezután szobafoglalás, majd egy rövid eligazítás következett, aztán már munkához is láthattunk: két csoportban, két közeli patakszakaszon kerestünk kövi rákot.

Csatárláncban beálltunk a patakba, és a folyásiránnyal szemben lassú tempóban haladva, fejlámpáinkkal megvilágítottuk a patakmeder minden zegét-zugát. Ha egyikünk megpillantott egy rákot, akkor igyekezett kézzel megfogni azt (esetleg szólt egy nálánál tapasztaltabb résztvevőnek, hogy fogja ki). Sikeres akció esetén feljegyeztük a rák tartózkodási helyének néhány jellemzőjét (becsült vízsebesség, -mélység, mederanyag); méretadatokat vettünk a rákról; megnéztük, milyen ivarú; végül számba vettük az esetleges sérüléseket, élősködőket is. Ezen adatok feldolgozásával következtetni lehet a rákok kedvenc tartózkodási helyeire, a rákállomány egészségi állapotára, az életkor és egészségi állapot közti összefüggésekre.  Szerencsére az első éjszakán mindkét csapat talált rákokat, így lelkesedéssel telve hajthattuk álomra fejünket.

Másnap a patakokat alapos vizsgálat alá vetettük, mert kíváncsiak voltunk, vajon milyen igényei lehetnek e ráknak. Ezért megnéztük, mekkora a patakok vízhozama, milyen víziállatok laknak benne, és milyen mennyiséget tartalmaz egyes oldott anyagokból pl. oxigén, nitrát, ammónium.

A vízhozammérésnél először egy, a patakra merőlegesen fekvő egyenes mentén 10 cm-enként vízmélységet mértünk (ebből mederkeresztmetszetet kaptunk), majd egy felszínen úszó tárgy (alma) segítségével megmértük a víz sebességét is. A víziállatok vizsgálatánál arra törekedtünk, hogy adott idő alatt minél többféle lényt találjunk. Ezután azonosítottuk a zsákmányt; majd az állatok víztisztaság-igénye alapján besoroltuk a patakot egy vízminőség-osztályba (biológiai vízminősítés). Az oldott anyagok mennyiségét titrálásos előkészítés után egy műszerrel: fotométerrel mértük meg (kémiai vízminősítés).

Az esti program ismét rákkeresés volt, amely ezúttal rácsázással egészült ki. A rácsa nem más, mint egy kör alakú keretre rögzített háló, melynek a zsákja igen rövid. Ezt a szerkezetet a vízfenékre helyezzük, és csalétket (jelen esetben halszeletet) rögzítünk a közepére. A megfelelően elhelyezett rácsa teljesen lapos, így ha egy rák megérzi a csali illatát, oda tud mászni (ill. kevésbé szerencsés esetben könnyűszerrel távozhat a szerkezetből). Gyakran szükséges ellenőrizni a rácsát, és amikor rákot látunk benne, hirtelen mozdulattal kiemeljük az eszközt a vízből – ekkor a háló közepe (zsákrésze) bemélyed, a rácsa tál alakot vesz fel, így a rák már nem tud elszökni.

Ezen az éjszakán teljes sikert arattunk, ugyanis nemcsak a csoportok fogtak rákot, de végre – több sikertelen próbálkozás után – a rácsák is jól végezték feladatukat!

Az élménydús éjszaka miatt csak 2 óra körül kerültünk ágyba, ám reggel várt ránk az összepakolás kissé szomorkás, de elkerülhetetlen feladata. Kora délelőtt megjelent a gondnok, átadtunk neki a házat annak rendje és módja szerint, végül a kisvasúttal eljöttünk.

Nagybörzsönyben még volt egy kis időnk a busz indulásáig, amelyet rákkereséssel töltöttünk. A patak ezen szakaszán rákot már nem, csak hatalmas békapetéket láttunk.

A buszra az élményeink felidézésével szálltunk fel – és azzal a gondolattal, hogy jövőre is jövünk rákászni!

A(z) BESZÁMOLÓK rovat összes cikke:

Kora tavaszi odúellenőrzés a Béka-tónál [2015. 04. 01.]

Béka-tavi lepkészet, 2012. október 5. [2012. 11. 08.]

Rákásztábor az erdő mélyén [2012. 05. 05.]

Égitestek megfigyelése [2011. 01. 26.]

Bejelentkezés Regisztráció A Klubról Jelentkezz tagnak! Letöltések Menürendszer Aloldalak listája Támogatók Kijelentkezés Ideart Az oldal 198.282003403 ms alatt készült el. Felhasználó: vendég